HA HÉTVÉGE, AKKOR ESŐ (HUN/ENG)

---

HA HÉTVÉGE, AKKOR ESŐ

---

Pénteken Angie elég hasznos dolgokat tanított, csak mondjuk ezeket is már sokkal korábban kellett volna vennünk. Igaz, hogy Paola talán még novemberben egyszer gyorsan átfutott rajta: arról van szó, hogy hogyan végződhetnek az igék (are, ere, ire) és ezeket hogyan nevezzük. Olvastunk egy pizzas újságcikket is, amit elsőre teljesen megértettem! Ester ezúttal nagyon nem volt képben, úgyhogy elég sokat segítettem, meg másolt rólam, amit nagyban köszöngetett. Roberta sajnos még ma sem jött a bölcsibe. Könyveket selejteztünk ragasztgattunk meg szortíroztunk és gyorsan el is ment az pár óra. Azt is megtudtam, hogy elmarad a vasárnapi karnevál, mert hatalmas esőzést jeleztek. Amúgy az egész térségre péntek estétől. Alice 4re jött értem, ahogy megbeszéltük és együtt jöttünk Savonába ebbe a színjátszós vmibe. Bevallom vártam ez a kis utazást, mert soha nem voltam még kettesben vele. És ugye mindig megjegyzem, hogy annak ellenére, hogy a mentorunk, nem nagyon törődik velünk a hivatalos dolgokon kívül. Nos, a kommunikációnk kimerült annyiban, hogy mikor beszálltam megkérdezte milyen napom volt és csókolom. Én egész úton erőlködtem, próbáltam beszélgetést kezdeményezni már mindenféle hülye témával és 90%-ban olaszul, tehát legalább ezt értékelhette volna. De mindent lezárt max 1-2 szavas válaszokkal :S szal ezek után legszívesebben a foglalkozásra sem mentem volna el. Az is egy picit más volt, mint amire számítottam… A gyerekek ráálltak egy műanyag hengerre és azon egyensúlyozva kellett előre haladniuk. Minden gyerkőcnek kérdezgettem a nevét, mindegyiknek mondtam valamit, bíztattam őket – olyan Bátor Táboros feeling volt. És szerintem élvezték is, mert vki többször is ugyanúgy beállt az én soromban, meg mindig jöttek újak is – ez persze nekem is jó érzés volt. A végén mondtam Alice-nek, hogy ha van rá mód, akkor legközelebb szívesen tartanék én is pár játékot, mert ezek normális gyerekek, ügyesek és úgy tűnik vevők is az újra, szal pár BT-s dolgot simán bevetnék: esőerdő, james bond, stb… És legalább én is élvezném, meg tényleg hasznosnak érezném magam. Tehát az utolsó 15 percet leszámítva borzalmas volt az Alice-vel eltöltött és tőle, mint a mentoromtól nem ilyen hozzáállást vártam volna. Tényleg nem tudom mi volt ez :S Szilvi is mondta már korábban, hogy vele pl. sosem beszél a melóban. Az a furcsa, hogy Marilyn meg annyira istenítette, hogy ők még bulizni is jártak együtt. No mindegy, ezt jól kiadtam magamból itthon a csajoknak és nem tudjuk mire vélni a dolgokat… Este elmentem a csajokkal az ipercoop-ba bevásárolni, mivel szombaton portugál est és Beatriz főz 😛 Végül pedig a Van der graaf-ban, a törzshelyünkön kötöttünk ki. Végül 9en lettünk és a szokásosnál több rágcsát kaptunk: mogyoró, chips, tortilla, olívabogyó 😛 Alice pedig hozta a műanyag karikás játékot, amit most korlátok nélkül űzhettünk és még a pultos csajszi is beszállt 😛 Annak ellenére, hogy egy italt terveztünk 1 körül értünk haza – bár tényleg csak egy italt ittunk J Mielőtt eljöttünk, ahogy terveztem, bocsánatot kértem Alice-tól. Mondta, hogy ugyan semmi, ő is gondolkodott rajta, hogy talán nem kellett volna úgy viselkednie, de láttam azért, hogy nagyon jól esett neki és meg is köszönte. Úgyhogy minden rendben! Szombat hajnalra pedig ide is ért a beharangozott ítéletidő :S a délelőtt és a koradélután még okés volt, de az este borzalmas. Megint úgy jött mindenhonnét és mindenhogyan a víz, hogy csak na. Kis meglepetésemre és még nagyobb örömömre írt az a magyar lány, akivel vmilyen szinten a Bátor Tábornak köszönhetően kerültünk kapcsolatba még novemberben. Anno beszéltük, hogy talizunk de ez eddig sajnos elmaradt. Bármennyire furcsa is, de pont a héten jutott eszembe nekem is, hogy írnom kellene neki. Remélem vmelyik közeli hétvégén most már sikerül meglátogatnunk őket. Az ítéletidőről amúgy annyit, hogy azt írta hozzájuk még havat is jeleztek :S amúgy ezen a hétvégén lett volna egy tök híres csoki fesztivál. Alice 8 körül érkezett egy cuki, smile fejes torta kíséretében. Beatriz nagyon ráparázott a vacsira, de felesleges, mert minden nagyon jól sikerült és finom is volt! Előételnek egy petrezselymes, hagymás tonhalas krémet csinált, hozzá pedig bagetteket grillezett úgy, hogy félbevágta őket és sajtot tett közéjük. Isteni volt! A főétel pedig tőkehal volt. Nem tudom hogy készült, de a nagyon apró darabokra összetépkedett hal krumplival volt összekeverve, olivabogyóval a tetején és sütőben volt sütve. Salátával és csipsszel ettük. Szerintem most ettem életemben először tőkehalat. De még egyszer: jár Beatriznek a gratuláció 😉 Az Alice-vel való beszélgetések során az is kiderült, hogy pénteken nagyon szar napja volt, mert valamin nagyon felhúzta magát és még a munkába is nagyon idegesen ment délután és azt mondta mindenki látta rajta, hogy van vmi probléma. Ez azért egy elfogadható indok lehet a tegnapi viselkedésére. Csomót játszottunk: a csirkés tojás lopóst, Bang-eztünk, meg nyomtunk egy angol-olasz keverék Tabut is, amit sikeresen megnyertünk Szilvivel és Alice-vel. Sajnos Adeliának nem volt jó az időpont, így most őt hagytuk ki. Gondolván, hogy még úgyis lesz 3 alkalom, illetve nehéz úgy egyeztetni, hogy mindenkinek jó legyen, múltkor meg Alice volt távol. Amit pedig majdnem elfelejtettem, hogy ezúttal élőben néztük A Dal döntőt 😉 az eredménnyel pedig elégedettek vagyunk, sőt Beatriz meg most már Alice is oda van Freddiért 🙂 Kállayt meg iszonyatosan sajnálom. Nem kellett volna így elbánni vele, ezt nagyon nem érdemelte meg :S amúgy is 90%-ban biztosak voltunk, hogy Freddie megy, tehát erre semmi szükség sem volt. Remélem kiderül vagy majd nyilvánosságra hozzák, hogy mi is történt valójában, de tudom, hogy erre elég kevés esély van. Vasárnap folytatódott az undorító esős ítéletidő, ezért egész nap ki sem moccantunk. Délelőtt Szilvivel jól áttúrtuk az összes Eurovíziós hírt és szomorkodtunk még pár sort szegény Andrison, főleg mikor megnéztük a fb-ra feltöltött videóját. Délután pedig a német Eurovíziós döntőt néztük meg. Mivel mi kb. már hat hete lázban égünk, gondolom ebből kifolyólag Amelie megkérdezte, hogy nem akarjuk-e megnézni a németet is. Bevallom őszintén abszolút nem volt kedvem hozzá, de ha ennyire próbálkozik, akkor gondoltam miért ne. Lehet tényleg volt haszna, hogy elmentek múltkor Szilvivel kettesben beszélgetni. Na, de visszatérve megnyugodtam, hogy nem csak ami dal választónkban vannak érdekes számok. Míg nálunk a 30ból 3ra tudtam azt mondani, hogy tetszik, a németeknél a 10ből jó indulattal 2-re. A német dalban és a színpadban van egyediség, de szerintem nem jelent ránk különösebb veszélyt. Az egész napos bezártságnak köszönhetően pedig a napokban most jól el voltatok látva olvasnivalóval 😉

---

HA HÉTVÉGE, AKKOR ESŐ

---

On Friday Angie taught us quite useful things, but let’s just say that we should have taken it much earlier. It is true that Paola may have gone through it once again in November: how the verbs can be (are, ere, ire) and how they are called. We also read a pizzas newspaper article that I fully understood first! This time Ester was not in the picture, so I helped a lot and copied me about what he was very thankful for. Unfortunately, Roberta has not yet come to the bobby. We scrapped the books we glued and sorted and quickly went away for a few hours. I also learned that Sunday’s carnival was missing because of heavy rain. Anyway to the whole region from Friday night. Alice came to me 4 as we talked about and came to Savona with this playful vm. I confess I waited for this little trip because I was never alone with him. And I always note that despite our mentor, we don’t care very much about official things. Well, our communication is exhausted in so far as I came in and asked what my day was and I was kissing. I was trying all the way, trying to start a conversation with all kinds of stupid themes and 90% in Italian, so he could at least have appreciated it. But everything was closed with a maximum of 1-2 words: I wouldn’t have gone to the profession after that either. It was also a bit different than I expected … The children stood on a plastic cylinder and had to advance in equilibrium. I asked his name to every child, I said something to each of them, encouraged them – it was a Brave Camp. And I think I enjoyed it too, because he has been in my line several times, and there are always new ones – it was a good feeling for me too. At the end I told Alice that if I could, I would like to play some games next time, because these are normal kids, clever and seem like buyers again, so I would like to put some BT things in smoothly: rainforest, james bond, etc… And I would at least enjoy it, and I would really feel useful. So, apart from the last 15 minutes, it was horrible to spend with Alice and I wouldn’t have expected such an attitude from my mentor. I really do not know what it was like: S Szvi has already said that with her. he never talks about the job. The strange thing is that Marilyn and her goddess so much that they were partying together. No matter how well I gave it to the girls and we don’t know what to do… In the evening, I went to go shopping with the girls for ipercoop because she cooked Portuguese evening and Beatriz cooked. Finally we got 9 and we got more chews than usual: peanuts, chips, tortillas, olives 😛 Alice brought the plastic ring game that we could now do without limits and even the bar counter girl came in. Ünk Even though we planned a drink around 1 we got home – Although we were just drinking a drink J Before we came, as I planned, I apologized to Alice. He said that, though nothing, he was thinking that he might not have behaved like that, but I saw that he had fallen well and thanked him. So all right! On Saturday dawn, the time for judgment was reached: And the morning and afternoon were still bleak, but the night was horrible. It came everywhere again and the water was just that. To my surprise and even more joy, the Hungarian girl with whom we were contacted in November thanks to Bátor Tábor has written. Anno talked about how we talked, but it has unfortunately been lost. No matter how strange it is, but I just remembered that I should write to him this week. I hope we will be able to visit them now on any nearby weekend. By the time they wrote snow to them, they also said: And this weekend there would have been a pumpkin famous chocolate festival. Alice arrived around 8 with a cute smile head cake. Beatriz was very much on the dinner, but it was superfluous because everything was fine and fine! It made an appetizer of parsley and onion tuna cream, and grilled the baguettes, cutting them in half and making cheese between them. It was divine! The main dish was cod. I do not know how it was made, but the fish tangled into the tiny pieces were mixed with potatoes, baked with olives on top and in the oven. We ate salads and chips. I think I ate cod for the first time in my life. But once again, congratulations to Beatri 😉 During conversations with Alice, it turned out that it was a very sore day on Friday because something was really upset and even went to work very nervously in the afternoon and said everyone saw it vmi problem. This may be an acceptable reason for yesterday’s behavior. We played a knot: the chicken egg stealer, our Bang, and we print an English-Italian blend Tabut, which we have successfully won with Szilvia and Alice. Unfortunately, Adelia didn’t have a good time, so we just left her. Thinking there would be 3 occasions, or hard to reconcile, so that everyone was good, last time Alice was gone. What I almost forgot about this time we watched live The Dal final 😉 we are satisfied with the result and even Beatriz and now Alice is there for Freddi 🙂 Kálla and I am sorry. He wouldn’t have had to deal with it like that, he didn’t deserve it: And we were 90% sure that Freddie was going, so there was no need for it. I hope it turns out, or it will be public, what actually happened, but I know that there is little chance of that. On Sunday, the disgusting rainy day continued, so we didn’t get up all day. In the morning we smashed all the Eurovision news well with Szilvia and we were saddened with a few lines of poor Andrison, especially when we looked at the video uploaded to fb. In the afternoon we watched the German Eurovision final. Because we are approx. we’ve been burning in fever for six weeks now, so Amelie asked if we wanted to see German. I admit I honestly didn’t like it, but if I try so much, I thought why not. Maybe it was really useful to go to Szilvia and talk to them two times. But, returning, I was reassured that there were interesting numbers not just in our song selector. While in 3 out of 30 I was able to say that I like it, in the Germans 10 out of 10 with good start. There is uniqueness in the German song and stage, but I do not think it is a particular threat to us. Thanks to the all-day closure, you have been seeing things well nowadays 😉